A vizsla nevelése I.

  Első lépés:  A döntés

Sokan sokfélét mondanak arról, hogy hogyan és hol kezdődnek a dolgok, de az én véleményem szerint mindig az első gondolat megfogalmazódása az első lépés, amikor az jár a fejünkben, hogy kutyát szeretnénk. Először is át kell gondolnunk, hogy milyen fajtát szeretnénk. Meg kell ismernünk a fajták tulajdonságait, szokásait, habitusukat, igényeiket. Fajtaismeret nélkül nem lehet jó választás. Fajtaismeret hiányát kizárólag a kutya szenvedi meg, és innen már csak egy ugrás a tragédia, jobb esetben a menhely. Ha már megfelelő ismeretekkel rendelkezünk a fajtákról, át kell gondolnunk a saját helyzetünket. Mit szeretnénk? Mennyi időnk és türelmünk  van a kutyára? Mik a lehetőségeink? Mire szeretnénk a kutyát tartani?  És ami egy nagyon fontos szempont, bírjuk e anyagilag? Hiszen kutyát tartani úgy, hogy épp a napi ennivalóját tudjuk előteremteni, óriási hiba. A kutyának biztosítani kell a megfelelő táplálkozást, orvosi ellátást, különböző felszereléseket, ami nem kis összeg. Nem beszélve a kutya esetleges oktatásáról, amit én kötelezővé tennék, legalábbis alapszinten. Mindezeket azért tartom fontosnak, hogy felelősségteljes döntést tudjunk hozni, hiszen a kutya nem játékszer, nem egy napra, egy hétre, stb. szól, hanem "egy életre".

Ha valaki úgy dönt, hogy vizslát szeretne, azoknak szól a következő:

A magyar vizsla legintelligensebb, gazdájához leginkább kötődő, legsokoldalúbb. Finom, kecses szépsége, ragaszkodása szinte bárkit képes levenni a lábáról. Nyugodt vérmérsékletű, emberszeretető, viszont igen nagy mozgásigényű, ezt mindenképp figyelembe kell venni a választásnál. Mindig le kell kötni a figyelmét, ezért gyakori foglalkozást igényel. Kifejezetten jóindulatú, kissé érzékeny lelkületű, a durvaságot nem viseli el. Tehát ha valaki képezni szeretné, ez jusson eszébe. Nemigazán alkalmazható egy vizslára egy németjuhász vagy dobermann kiképzési módszertan. Keménykedni is felesleges, hisz nem egy szép látvány, ha a vizsla laposkúszásban közlekedik. Ez némileg igaz a rövid szőrű magyar vizsla keményebb drótos testvérére is. Mivel jó kapcsolatteremtő, barátságos fajta, nagyon ajánlom gyerekek mellé is. Kiváló az alkalmazkodóképessége, ezért családban mindenkivel jól kijön, nem egygazdás. Igen fejlett a kommunikációs készsége, illetve a humorérzéke. Ez saját tapasztalat.

Második lépés: A választás

Ha úgy döntünk, hogy vizslát szeretnénk, és mindenképp törzskönyvezett kölyköt szeretnénk, járjunk utána a tenyésztőknek. Hivatalos, bejegyzett e? Nézzük meg a szülőpárt. Ha egy kicsit utánaolvasunk, mielőtt elmegyünk almot nézni, könnyebben tudjuk megítélni, hogy milyenek. Nézzük meg a törzskönyvet: van e diszpláziás a felmenők között, van e olyan akit máshol kizártak a tenyésztésből.  Sajnos sok, általam csak "szaporító"-nak nevezett tenyésztő van Magyarországon. Tehát nem árt az óvatosság. Ellenőrizzük, hogy a kölykök minden kötelező oltást megkaptak. Nem árt, ha előre tájékoztatjuk a tenyésztőt, hogy milyen célra kell a kutya. Ha viszont nem fontos a pedigré, akár állatotthonból vagy menhelyről hozzunk kutyust, hisz rengetegen várnak szerető gazdira.

Ha már megvan, hogy honnan, kitől hozzuk el az új jövevényt, akkor a következőket javaslom: mivel általában két hónapos korban célszerű elhozni a csemetét, ezért van időnk arra, hogy látogassuk az almot minél többször /kb egy hónapos kortól érdemes/. A legideálisabb, ha a kölyök választ. Akkor sokkal valószínűbb, hogy nagyobb lesz a kötődés, jobb lesz a kapcsolat a kutya és a leendő gazdi között. Ez is saját tapasztalat. Amikor én vizslanézőben jártam Risza családjánál, leültem a kölykök közé, és csak figyeltem. Nem erőszakoltam magam rájuk, csak úgy ott voltam. A kölykök nyüzsögtek körülöttem, szaglásztak, játszottak körülöttem. És ez minden látogatásomnál így zajlott. Nagyon hamar észrevettem, hogy Risza sokkal több figyelmet szentel nekem, jól érzi magát az ölemben, szerette ha hozzáértem. A többi kölyöknél ez nem alakult ki. Risza nem nyafizott, nem volt félős, folyton felfedező útra indult a többivel. Így nem is volt kérdés, hogy ki lesz az én kutyám. Nevet adtam neki, kapott egy pici nyakörvet. Egy hónapig látogattam, így hozzám szokott, megszokta a nevét. A tulajdonosok is így kezdték már szólongatni. Ha meglátott, már szaladt hozzám üdvözölni.  Ennek az lett az eredménye, hogy amikor eljött a nagy nap, hogy hazavihettem, nem volt hisztizés, nem volt nyafogás. Nem volt nagy törés a kutyus életében, hogy el kellett szakadnia a kis családjától.

Előkészületek a kiskutya fogadására:

Miközben látogatjuk a kölyköt, érdemes előre felkészülni a fogadására. Ha kertben tartjuk, egy szigetelt, kényelmes kuckót csináljunk neki. Legyen kutyaház kibélelve, legyen akkora, hogy kényelmesen meg tudjon benne fordulni, a bejárata pedig akkora legyen, hogy ne húzzon be rajta a huzat. Az első időkben célszerű, ha kint is, és bent is van a kölyök, fokozatosan kell hozzászoktatni az új helyéhez. Ha lakásban tartjuk a kutyát, akkor jelöljünk ki neki egy helyet, amely az ő kizárólagos helye lesz. Be kell szerezni az etető, és itató edényeket. Szerezzünk be neki fekvőhelyet. Készüljünk fel arra, hogy a kiskutyák rágcsálnak, így lehetőleg olyan megoldást kell találni, amellyel el tudjuk kerülni, hogy minden héten új ágyikót kelljen venni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a teljes szobatisztaság eléréséig előfordul, hogy pisis lesz a fekvőhely, így mindenképp könnyen, egyszerűen moshatót kell beszerezni. Szükségesek a játékok, egyrészt hogy lefoglalja a kicsit, másrészt ha elérjük, hogy van valami /pld. labda/, amiért megőrül, sokkal könnyebb lesz később a kutya nevelése, illetve kiképzése, amennyiben tervbe van véve akár vadászat, akár valamilyen kutyás sport. Nézzünk utána a legpraktikusabb felszerelésnek: megfelelő nyakörv, póráz. Eleinte ez nem jelent komoly befektetést, viszont amikor a kutya kb öt-hat hónapos, célszerű már olyan felszerelést beszerezni, amely a végleges kutyaméreteknek megfelelő, illetve olyat, amely alkalmas az esetleges jövőbeni munkakutyázáshoz. Én személy szerint vizslára nem javaslom az egysoros folytót, tekintettel arra, hogy igen érzékeny lelkületű. A fémláncos póráz kifejezetten kényelmetlen. Töri a kezet, télen hideg, nedvességben berozsdásodik. Meg zavarja is a kutyát. Szóval, egy egyszerű bőr-, vagy textilnyakörv és egy 1-1,5 m hosszúságú bőr-, vagy textilpóráz bőven elég. Ami a kutya etetését illeti, vegyük figyelembe, hogy a kutya elsődlegesen húsevő. Az a táp, amely túlnyomórészt gabonát, szóját tartalmaz, nem megfelelő táp. Nincs meg benne az a fehérje, amire a szervezetnek szüksége van, másrészt jóval több salakanyagot produkál a kutya. Nem lesz megfelelő minőségű a szőre, és sok kutya allergiát is kap. Szóval próbáljuk meg olyan tápot venni, amelyben legalább 30% a fehérjetartalom

A kölyök nevelése:

Egy kölyökkutyának kb 8-10 hónapos koráig semmi más dolga nincs, csak enni, aludni, játszani. Ezalatt az idő alatt megszokja az új otthonát, a gazdikat, megtanulja a rendet otthon. Megtanulja a nevét, a gazdi verbális, illetve kézjeleit. Miután megkapta minden oltását /ez kb. 4 hónapos kor/, naponta többször vigyük a kutyát sétálni, hisz egy kölyöknek még igen gyors az anyagcseréje. Ezenkívül a rendszeresség rászoktatja a kutyát a szobatisztaságra. Kb egy éves korára minden kutya szobatiszta lesz /ez mondjuk Riszánál tovább tartott, de hát ő semmiben sem átlagos / Töltsünk minél több időt a kölyökkel, így sokkal erősebb lesz a kötődés. Egy vizsla nagyon igényli a fizikai kontaktust, így ne csodálkozzunk, ha felnőtt korában is ölben elférő kölyöknek érzi magát. Egy kicsit sértődékenyek, tehát óvatosan a dorgálással. Risza képes volt nekem hátat fordítva lefeküdni, amikor kicsi volt, mert nem engedtem meg neki valamit. Követelődzött, és amikor nem sikerült elérnie a célját, hátat fordított és ledobta magát az ágyába. Nem állt velem szóba . De szerencsére nem tartott sokáig.

Célszerű a pozitív megerősítéssel nevelni a kutyát. Ha jól csinál valamit, jutalomfalattal, vagy dícsérettel kell jelezni. Én a játékkal történő megerősítést preferálom. Ha nem sikerül a feladat, meg kell ismételni mindenféle jutalom nélkül. Véletlenül sem javaslom a fizikai bántalmazást, azzal csak azt érjük el, hogy a kutya összeesik, rettegni fog a feladattól, nem lesz megbízható. A felszerelést soha ne használjuk büntetésre, vagy játszóeszköznek. Legfontosabb feladat a behívás. Célszerű kiválasztan egy bizonyos parancsszót, és azt használni következetesen. Ha a kölyöknek sikerül a feladat, ne fogjuk meg, ne tegyük pórázra. Csak dícsérjük meg, és utána engedjük el. Majd ismételjük meg a feladatot. Így elérjük, hogy nem érzi a kutya azt, hogy "befogják". Később aztán lehet a szabályosságra törekedni. Az apport ugyanilyen. Egy bizonyos vezényszó, feladat után dícséret, de nem vesszük el a kutyától az apportot, hanem hadd hurcolássza. Ez erősíti benne az apport megszerzése iránti készséget. Csak a végén kell elvenni, majd megismételni a feladatot. Fontos, hogy ne nyúljon hosszúra az apportozás. Amikor nagy lendülettel van benne a játékban, akkor kell befejezni. Nem szabad hagyni, hogy megunja és magától eldobja az apportot. Fontos az is, hogy az apporttárgy is "munkaeszköz", tehát nem hagyjuk rágcsálni

Nagyon fontos, hogy a kölyökkutyát attól a pillanattól kezdve, hogy mehet közösségbe /megvannak az oltások/, minél többet vigyük "társaság"-ba. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, megbízható kutyánk legyen, szocializálódnia kell. Ez ugyanúgy jelenti a más kutyákkal való viszonyát, mint a külvilág különböző ingereit. Értem ezalatt a közlekedést, a durranásokat, a vízhez való viszonyt, nyakörvhöz, pórázhoz való szoktatást, stb. Ezekhez mind hozzá kell szoknia, ha nem korlátozzuk a kutya életét kizárólag a kert kerítése mögé, a négy fal közé. Pláne, ha tervezzük a vadászatot, vagy egyéb sportot. És különben is, egy kutyával akkor teszünk igazán jót, ha hagyjuk, hogy a saját fajtársaival lehet. Biztos imád a gazdival is lenni, de gondoljunk bele: nekünk is mennyire hiányzik, ha sokáig nem mehetünk emberek közé. Szóval, kell a társasági élet. Hadd jegyezzem meg ennél a pontnál, hogy kizárólag azok hiszik, hogy a kutya kertbe való, akik vagy lusták a kutyával foglalkozni, vagy nincs idejük és a kert megadja azt a kényelmet, hogy nem kell görcsölni azon, hogy pisi-kaki idő van, hogy jaj megint ki kell vinni sétálni a kutyát! Mellesleg ha valaki látott már egy kert kerítése mögött csücsülni olyan vizslát, akinek a testtartásából és a szemeiből csak úgy süt a magányosság, az elhagyatottság, akkor az megérti, hogy miről beszélek.

Ültetés tanítása: bal láb mellett a kutya, jobb kézben lévő pórázt felrántjuk, ugyanakkor bal kézzel lenyomjuk a kutya fenekét. Mindegy, hogy először hogy sikerül, jól megveregetjük a kutya oldalát, és dícsérjük. Az intenzív pórázfelrántás fontos a későbbi, távolról ültetés jelzésen alapuló elvégzéséhez

Fektetés: bal láb mellett a kutya, jobb kézben lévő pórázt lefelé rántjuk, ugyanakkor bal kézzel a kutyát marjánál fogva lefelé nyomjuk. Mindengy hogyan sikerül elsőre, a fekvő kutyát megdícsérjük. Későbbiekben fokozatosan egyenesedjünk fel, úgy hogy a kutya ne álljon fel. Ehhez eleinte rá is léphetünk a pórázra, így a kutya nem tud felkelni. Az intenzív karlendítés a pórázlerántásná fontos, a későbbi, távolról fektetés jelzésen alapuló elvégzéséhez.

Láb mellett közlekedés, fordulatok: bal láb mellett a kutya, jobb kézben a póráz. Haladunk a kutyával, és közben lábhoz rántjuk "lábhoz" vezényszóval, majd bal kézzel és szóval is megdícsérjük. Jobbra fordulat: egy kis pórázrántással a kutya fejét a bal combunkon tartva enyhe ívvel fordulunk jobbra, majd ismét szóbeli és kézzel való dícséret. Lényeg, hogy ne vontassuk a kutyát, hanem egy kis biztatással gyorsítsuk a kutyát, és közben rántsuk meg a pórázt.

Helybenmaradás: a tanítás azzal kezdődik, hogy a fekvő kutyával szemben elé állunk, pórázzal a kezünkben. A vezényszó: maradj! Próbáljuk megkerülni. Ha feláll, visszafektetjük, megerősítjük a maradj! vezényszóval.  Ha ez már megy, letesszük a pórázt, és úgy kerüljük meg. Fokozatosan kell eltávolodnuk a kutyától. Megkerüljük, előtte, mögötte masírozunk. Ha bizonyos távolságból már biztos a helybenmaradás, csak akkor távolodjunk messzebbre. SOHA ne hívjuk be a kutyát helybenmaradásból, hisz ez ellentétes a feladat lényegével, és instabillá, bárki által elhívhatóvá válik a kutya. Mindig menjünk vissza érte.

Előreküldés:  helybenmaradásra lefektetjük a kutyát. Egyenes vonalban egy bizonyos távolságban megmutatva kihelyezzük a kutya kedvenc tárgyát. Visszamegyünk a kutya mellé. Felültetjük, megdícsérjük. Majd előre vezényszóval, előremutató karlendítéssel kiküldjük a kutyát a tárgyhoz, és feküdj vezényszóval lefektetjük.  Ha nem sikerül, együtt futunk a tárgyhoz. Ha egy bizonyos távolságból már megy a feladat, lehet növelni a távolságot. Kiváló feladatvégrehajtás után meg lehet próbálkozni azzal, hogy nem helyezünk ki tárgyat, hanem egyből előreküldünk. Fontos, hogy pozitív megerősítéssel fejezzük be a feladatot, ami azt jelenti, hogy a kutya tárgyat talál előreküldéskor. Fontos az intenzív karjelzés a későbbi vadászkiképzéshez.

A nevelés fő szabálya: Türelem és következetesség! Akinek van lehetősége, tapasztalt és képzett kutyával együtt tanítsa a kölyköt. Sokkal hamarabb elsajátítja a dolgokat, mint egymagában. A felnőtt kutyának kiadott vezényszóra végeztessük el a kicsivel is, aki a másik kutyát figyelve szinte le fogja másolni a feladatokat.

Kiképzés:

Nagyon fontos hogy a kiskutyát mielőbb kivigyük erdőbe, mezőre, hogy ismerkedjen a szagokkal, hangokkal. Kb 6-8 hónaposan már nyugodtan vigyuk vadászatokra, hogy szokja a nyüzsgést. Igazán a kiképzés ekkor indul. Szoknia kell a lövést, amely persze először nem a füle mellett durran, hanem kb 40-50 m-re. Egy genetikailag jó kutyánál ez nem okoz gondot. Felkapja a fejét aztán ennyi. Gyengébb idegrendszerű kutya megijed, gazdához szalad, rosszabb esetben elszalad. Vannak lövésfélősek, ahol sajnos túl sokat tenni nem lehet. És vannak a lövésérzékenyek, ahol jóval több esély van a "fejlesztésre".  Célszerű tapasztalt felnőtt kutyákkal együtt vadászatra menni, amelyektől a kicsi sokat tanulhat. Bátrabban viselkedik, és nemutolsósorban utánozza a nagyokat, velük könnyebben megy be a "sűrűbe". Ha az első alkalmakkor nem szerepel túl jól, az nem jelent semmit. Néhány alkalom után általában már felszabadultabbak a kutyák, rutinosabbak. Ha benne vannak az ösztönök,  előbb-utóbb egy illat, egy mozdulat rámozdítja a dolgokra. Párhuzamosan a mezei munkával végezzünk engedelmességi feladatokat, de figyeljünk arra, hogy ne fegyelmezzük agyon a kutyát, ugyanis a vadászathoz szükséges, hogy a kutyának legyen egy bizonyos fokú önállósága. Ne fogjuk vissza feleslegesen. Ha dolgozik, ne magyarázzunk feleslegesen. Vezényszót akkor adjunk neki, ha látjuk, hogy elbizonytalanodik.

 

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő